A beagle (ejtsd: bígl) középtermetű kopóféle vadászkutya, az egyik legősibb vadászatra tenyésztett fajta. Megjelenésében hasonló a nála nagyobb termetű amerikai rókakopóhoz. Szaglása kifinomult, vadhajtónak tenyésztették, nyúlvadászatokra, de nyomkövetésre is alkalmazzák. Intelligens, de egyszerre mindig csak egyvalamire koncentrál. Népszerű háziállat a mérete, habitusa, és örökletes betegségektől való viszonylagos mentessége miatt.
Bár beagle-höz hasonló kutyák már legalább 2500 éve léteznek, a fajt csak az 1830-as években tenyésztették ki olyannak, mint amilyen ma is. A XVI. századtól népszerű szereplői voltak Angliában a festményeknek és a költeményeknek, manapság pedig a modern műirányzatokban hódítanak. A híres képregénykutya, Snoopy is egy beagle.
Története és használata
A beagle-höz hasonló fajtájú kutyát már az ókori Görögországban is használtak nyúlvadászatoknál. A 11. században Hódító Vilmos vitte magával a Talbot vérebet Angliába, amelyet az angol agárral kereszteztek, hogy gyorsaságra nemesítsék. A Talbot véreb végül kihalt, hogy átadja a helyét a Southern vérebnek, mely fajta szintén kihalt, azonban számos kutyafajta, köztük a beagle őse lett.
A beagle fajtát évszázadok óta tenyésztik Angliában. A beagle a kopók egyik legősibb fajtája, melynek jelenlegi megjelenését Angliában alakították ki. Elnevezése valószínűleg méretéből adódik, a kelta, óangol beag, beagle szóból ered, melyre a legkisebb kopófajtaként rá is szolgál. Már a 3. századi krónikák is említenek olyan kutyát, melyet apróvadas vadászatra használtak. A fajta neve a 15. században bukkan fel először írott szövegben, később többek között Thomas Bewick ír 1790-ben a legkisebb kopóról, mely fáradhatatlan a vadászatban és ugatása lágy, dallamos. Közvetlen őse nagy valószínűséggel a 17. században kitenyésztett harrier /nyulászó/ kopók között keresendő. Ezen kopók számtalan különböző fajtájának összeolvadásából létrejött néhány fajta egyike lehetett a beagle közvetlen őse. Hazájában jellemzően nyúlvadászatra használták, párban vagy kisebb falkában. Az idők folyamán azonban fokozatosan megváltozott a vadászat célja, átalakult a beagle falkás vadászat, a beagling. Míg korábban az élelemszerzés, napjainkra az elsődleges cél a sport lett, a zsákmány elejtése helyett a mozgás öröme. A fajta egységes tenyésztésének kezdete 1890-re, az Angol Beagle Club megalakulására datálható. A beagling Anglián kívül az Egyesült Államokban is igen elterjedt, ahol a kedvező körülmények miatt /hatalmas, szabad területek/ a mai napig sokan űzik. A vadászat eredeti céljának megváltozásával átalakult maga a beagling is. Ott ahol lehetőség van e neves sport űzésére /Magyarországon tilos a kopózás minden formája/, ott a beagle tulajdonosok egyesületbe tömörülve területet bérelnek, ahol nyulakat tenyésztenek. A versenyeken a beagleket párokba sorsolják, és úgy engedik a nyúl nyomába, viszont nem cél, hogy a nyulat el is kapják. A bírók a kutyák munkájának pontosságát, stílusát értékelik, figyelembe véve, hogy a nyomról bármikor visszahívhatónak kell lenniük, és a kettő közül a jobb jut tovább. Nagy tömegbe együtt tartva sem marakszik a falkatársaival, s ezért kísérleti állatként az orvostudomány is szívesen használja.
Kiváló szaglása miatt Amerikában a rendvédelmi szerveknél (határőrség, rendőrség) is alkalmazzák. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium Beagle Brigade néven külön egységet tart fenn belőlük. Szaglása elsősorban a földre koncentrálódik, mivel a nyomokat követi, a levegőben már jóval kevésbé hatékony.
II. világháború előtti időszakban még nem volt beagle Magyarországon. A Magyar Ebtörzskönyv első beagle bejegyzése egy 1971-es születésű, import kan a MET (vegyes fajta) 3904 számú kutyája. Az első beagle kiskutyák – Maverick M. – 1979-ben születettek hazánkban C törzskönyvű szülőktől.